Ezekben a napokban új lap látott napvilágot: Előretolt Helyőrség /Kolozsvár/ címen, alcíme: irodalmi kéthetilap. I. évf. "előretolt szám", "előretolt szerkesztő": Orbán János Dénes, felelős szerkesztő: Sántha Attila, felelős kiadó: Szőcs Géza. Az első szám tizenhat oldalas, láthatóan modern, avantgarde szemle.
1995. március 4.
A Collegium Transsylvanicum Alapítvány kétéves taktikai csomagtervvel készül az anyanyelvi oktatás legégetőbb gondjainak megoldására, mondta Cs. Gyimesi Éva tanszékvezető, az alapítvány elnöke. Az alapítvány olyan háttérintézményt hozhat létre, amely megfelelő infrastruktúrával kiegészíti a munkafeltételeket. A minőségi képzést a szakkollégiumok pótolják, ilyen a Láthatatlan Kollégium, vagy a hat kis szakkollégiumból álló Tudományos Kutatási Programok Intézete. A Collegium Transsylvanicum képzett tanárok faluhelyen, a szórványiskolai központokban való letelepedését is segíti. Sántha Attila több hónapos New York-i irodaszervezési gyakorlat és kiadványok szerkesztése után került menedzserként az alapítványhoz. Megszületett a "Fogadj be egy diákot" program, melynek keretében egy külföldi magyar vállalja egy itteni diák támogatását. Az Illyés Alapítvány, a Soros Alapítvány, a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány is segít. Ottlik Géza egész könyvtárát a Collegium Transsylvania Alapítványnak adományozta az író hagyatékát kezelő Lengyel Péter. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
1996. május 4.
Az árkosi kastélyban találkoztak a fiatal írók, meghallgatták Borcsa János előadását, végül nem dőlt el, hogy az összegyűltek nemzedéket alkotnak, vagy csak csoportot. A vita arról is zajlott, hogy érdemes-e hagyományos megközelítésben értékelni a műveket, amikor valójában már sem a szerző, sem a mű nem érdekes, csak az olvasat. Máj. 4-én Sepsiszentgyörgyön Bencze Annamária, Balázs Imre József, Fekete Vince, György Attila, Karácsonyi Zsolt, Kelemen Hunor, Lakatos Mihály, László Noémi, Lövétei Lázár László, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond, Sántha Attila és Simon Attila verseit, prózai írásait hallgatta meg a közönség, a szerzők tolmácsolásában. A vitában szó esett a vihart kavart transzközépről. Főideológusa szerint: "A transzközép megvédi a zember mundérjának becsületét", mivel "a transzközepet a zember érdekli". Másnap Sántha Attila Árkoson tartott előadást a posztmagyarról. A posztmagyar nem egyszerűen posztmodern, mivel "saját körön belül" próbál túllépni a rendszeren, mely nagy eszmét feltételez. Az új magyar nyelvfilozófiai irányzatként jelentkező posztmagyar szerint semmi sem biztos, az egyetlen dolog a kommunikáció s a nyelv, bár erre nem alkalmas, mégis létezik. /Kinde Annamária: Írótalálkozó Árkoson. A "zember" mundérja. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 15./
1996. május 20.
Válságanalízis címen írt lehangoló összefoglalót a Fagyöngyről, /Kortárs romániai magyar költők antológiája/ Plainer Zsuzsa. Válságban van a társadalom, a világ, a művészet és az ember is, vallják az antológia költői, de a több mint száz vers közül alig néhány próbál kiutat találni. Az egyik lehetséges megoldás az irónia lenne, a másik a szerepjáték. Pleiner Zsuzsa megállapította, hogy "elterjedőben van a trágárság kultusza, amely ellen, ha szót emelünk, legjobb esetben egy jólirányzott "mindent szabad" lesz a válasz, amely - gondoljuk meg - maga is konvenció." A Fagyöngy szerzői önálló költői nyelvet próbálnak létrehozni, de a végeredmény - kérdéses. A kötetben rengeteg az "áthallás", ismert költők verseire emlékeztető részlet. Súlyosabb gond a képzavar, erre is hozott példákat a recenzens. Szeretném hangsúlyozni, írta, hogy számomra a művészet nem pusztán technikai kérdés, ennek ellenére "úgy gondolom, hogy a homályos, zavaros fogalmazás igen ritkán mondható erénynek, különösen ha nem hordoz semmi funkciót. - "Posztmodern ide, posztmodern oda, nekem mindig gyanús, ha a szerző magyarázza műveit..." /Helikon (Kolozsvár), máj. 20./ Az ifjú írónemzedék orgánumában, a Helikon Serény Múmia című mellékletében dühödten elutasították a trágársággal szembeszálló kritikát. Sántha Attila például Berszán István kritikáját /Hümért leb...ák, vagy a "Sire"-t kutyaharapással, Látó (Marosvásárhely), 1995/1/ egyszerűen pamflettnek nevezte. Berszán István Orbán János Dénes Hümériád című kötetéről írt elmarasztalóan. Sántha Attila szerint viszont Orbán János Dénes kiváló költő, betört a magyar irodalom élvonalába, hiszen vereseit olyan tekintélyes folyóiratok közlik, mint a Nappali Ház vagy a 2000. Legfeljebb a bigott vallásos körökben járatta le magát. Sántha Attila elítélően idézte Berszán Istvánt, aki szerint "a mindenkori költészet - megnyilatkozásként - valamiképpen mindig vallomás: a léleknek és a világnak /.../ mélyrétegei fakadnak fel benne." /Helikon (Kolozsvár), 7. sz., ápr. 5./
1996. augusztus 4.
Aug. 4-én zárta kapuit a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson az Irodalmi Tábor, résztvevői szegedi és kolozsvári diákok voltak. Szó volt a modern magyar irodalom olyan irányzatairól, mint a hermeneutikai irányzat vagy a dekonstruktivizmus. A megjelentek "meghaladva megőrizni" kívánják az irodalmat alkotó művek szellemiségét. A tábort a szegedi József Attila Tudományegyetem és a kolozsvári egyetem filológia karán működő csoportok szervezték. A két csoport között együttműködési szerződés van, adott tájékoztatót Sántha Attila, a táborozás gondolatának egyik támogatója, ennek keretében az Előretolt Helyőrség szerzői Szegeden léptek fel, ugyanakkor április elején a szegediek jöttek Kolozsvárra. Most a hermeneutikai iskola hívei voltak jelen és a "dekonosok", vagyis a dekonstruktivisták és a konstruktivista irodalomszakértők együtt, ez az Odorics iskola. Egyébként Odorics Ferenc lesz a legközelebbi meghívott. A táborban volt egy másik kapcsolódási pont, a szegedi posztmagyar irodalomírás és az erdélyi "transzközép" közötti párbeszéd. /Kisgyörgy Réka. Híd Árkoson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17-18./ aug. 5.
1996. december 8.
Szatmárnémetiben megrendezték a Gellért Sándor vers- és prózamondó nemzetközi versenyt, melynek főszervezője Csirák Csaba volt. Csaknem ötven versmondó jött el Szabadkától Komáromig, Nagyváradtól Gyergyószentmiklósig. 1990-ben rendezték meg először a Gellért Sándor versenyt, azóta hagyományosan Szatmárnémetiben van a döntő. Parászka Miklós, a városban levő Harag György Társulat igazgatója elmondta: a színház saját rendezvényének tekinti a versenyt. Dec. 8-án volt a döntő, melyet a színházban tartottak. A zsűri elnöke, Pomogáts Béla hiányolta, hogy egyetlen Gellért Sándor-vers sem hangzott el. Az első Domány Zoltán lett a Vajdaságból, a második Palcsó Erzsébet a Felvidékről. Többen ajánlottak fel különdíjat, többek között a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Csemadok és az Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény keretében a Kölcsey Líceum pinceklubjában külön találkoztak a régió fiatal költői, a találkozó házigazdája Kereskényi Sándor volt. Négyen - Lövétey Lázár László, Orbán János Dénes, Sántha Attila és Vermesser Levente - műveikből felolvastak a közönségnek. /Sike Lajos: Időnként megjelent a csoda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
1997. szeptember 3.
Az egységes vagy két/séges magyar irodalom alcímet viselte a júl. 28-a és aug. 3-a között Parajdon, a József Attila Tudományegyetem /Szeged/ magyar tanszéke által szervezett irodalmi tanulmányi tábor Határon címmel. A tábor részét képezi a Babes-Bolyai Tudományegyetem és a szegedi egyetem magyar tanszékei közötti együttműködésnek, amely a kortárs magyar irodalom elméleti igényű és történeti megalapozottságú kutatására irányul. Vajon leépült vagy felépült az összmagyar irodalom, tették fel a konferencián a kérdést. Szükségesnek látszik egy új kanonizációs stratégiának a közös kidolgozása, amely lehetővé teszi a szóértést. Első szinten az archaikusabb erdélyi magyar irodalom és a töredezettebb, gondolatibb "pannon"-magyar irodalom egy szintre hozása szükséges. - Új felismerések születtek a hazai és magyarországi Sütő-recepció kanonizációs módszereiben, írta a táborozásról szóló beszámolójában az egyik előadó, Kisgyörgy Réka. A meghívott előadók között volt Bréda Ferenc, Cs. Gyimesi Éva, Farkas Zsolt, Kisgyörgy Réka, Odorics Ferenc. A meghívott írók között főleg magyarországi modern, posztmodern írók voltak /Kemény István, Térey János, Kukorelly Endre például/, az erdélyiek között idősebbek és fiatalabbak is /Fekete Vince, Gergely Edit, Kányádi Sándor, Kelemen Hunor, Kovács András Ferenc, Király László, Láng Zsolt, László Noémi, Molnár Vilmos, Orbán János Dénes, Salat Levente, Szilágyi István, Szőcs Géza, Sántha Attila és Visky András/. A vitákban részt vettek a kolozsvári Collegium Transylvanicum diákjai is. - A trianoni szétszabdalás óta 2 milliós erdélyi magyarságról beszélünk. Mi lenne, ha nem e szüntelen generatív munka lenne az, amely az alkotás elengedhetetlen feltételének tartaná a magyar vagy nem magyar alkotói készenlétet? - tették fel a kérdést a táborban. Dr. Odorics Ferenc szegedi docens arról tájékoztatott, hogy a JATE-n az érdeklődés középpontjában a strukuralizmus-viták állnak. A posztmagyar játékos szó, mondta, olyan gondolkodásmódot kíván jelölni, amely túl van a modernen, de ezzel együtt ilyen szövegekkel való foglalatosságnak kíván jelzője lenni. Először Árkoson rendeztek irodalomtudományi tábort, Parajdot, a második tábort a folytonosság jellemzi. /Kisgyörgy Réka: Az egységes vagy két/séges magyar irodalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./
1998. június 5.
Orbán János Dénes volt a főszerkesztője az Előtetolt Helyőrségnek, aki társaival, Fekete Vincével és Sántha Attilával készítette a folyóirat számait 1994 és 1997 között. Transzközépnek nevezték őket. Ebben az évben még nem jelent meg új szám. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./
1998. szeptember 2.
Szept. 2-án Budapesten tizenhét fiatal magyar író, költő és folyóirat-szerkesztő megalakította a Fiatal Írók Szövetségét /FISZ/. A kezdeményezéshez öt folyóirat /Előretolt Helyőrség /Kolozsvár/, Az Irodalom Visszavág /Budapest/, Symposion /Újvidék/, Magyar Műhely /Budapest/, Tiszavirág /Budapest/ szerkesztői csatlakoztak. Nyilatkozatukban kifejtették, hogy 35 évnél fiatalabb irodalmárokat, alkotókat tömörítenek. Megalakulásukat az indokolja, hogy a József Attila Kör monopolhelyzetbe került és a monopolhelyzet a hatalommal való visszaélést eredményezheti. A FISZ nem áll közel egyetlen politikai irányzathoz sem. Megválasztották a vezetőséget, elnök L.Simon László, az elnökség tagjai: Tallai Gábor, Tomkiss Tamás, Sántha Attila /Kolozsvár/ és Janox. Titkár: Tomkiss Tamás. /Napi Magyarország, szept. 3./
1999. március 27.
Sántha Attila /sz. Kézdivásárhely, 1968/ Kolozsváron él, megjelenés előtt áll második verseskötete. A Kolozsvárott megjelenő Előretolt Helyőrség irodalmi folyóirat felelős szerkesztője. A lap szerkesztőségének munkáját 1996-ban Sziveri János díjjal ismerték el. A transzközép meghirdetésével ki akartak törni a "transzilvanizmus bűvöletéből", ez az irodalom bizonyos fokú modernizálásával járt. Kovács András Ferencék is közelítették az erdélyi irodalmat a magyarországihoz. Sántha Attila hangsúlyozta: "nem minden tetszik nekünk a magyarországi irodalomban." A transzközép csak eszköz volt. "Egy irányzatként működő, de nem irodalmat akartunk létrehozni" - vallotta. "Annyi év után be lehet vallani, hogy az egész egy nagy blöff volt", ismerte el. "Amikor megjelent a transzközép kiáltványa, elhatároltuk magunkat a posztmoderntől és a moderntől, hogy ne mondhassák: visszatértünk hozzá." A posztmodernre az irónia jellemző, valamint a történet hiánya. A transzközép ezzel szemben azt monda, hogy a történet lehetséges. Nem léptek be a József Attila Körbe, mert a JAK a határon túli írókat csak tiszteletbeli tagként sorolta be. Beléptek viszont a tavaly alakult Fiatal Írók Szövetségébe, annak Sántha Attila elnökségi tagja. - A magyar posztmodern irodalmat a "nem"ekre tett hangsúly jellemzi. Nem lehet történetet írni, nem lehet semmi értelmeset csinálni, az egésznek semmi tétje sincsen. "Ennek az a következménye, hogy az ilyen szövegeket olvasva halála unjuk magunkat." - György Attila közelmúltban indult prózaíró szintén a történethez nyúlt vissza. /Haklik Norbert: Fölkavartuk az erdélyi irodalom állóvizeit. = Napi Magyarország, márc. 27./
1999. május 21.
Máj. 18-án dr. Kötő József oktatásügyi államtitkár és Sántha Attila tanácsos Bákóban találkoztak a megyei főtanfelügyelővel, és kidolgozták az 1999-2000-es iskolai évben a klézsei iskolában indítandó magyar nyelvoktatás ütemtervét. A magyar nyelvoktatást beindítását megkönnyíti, hogy a kerettanterv opcionális részében a jelentkezők számától függetlenül vegyes csoportok is létrehozhatók a szülők kérésére. Ezt követően a közoktatási tárca képviselői megbeszélést folytattak a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége irodájában a testület vezetőivel, rögzítvén a szülői közösség és a csángó érdekképviselet tennivalóit az ütemterv megvalósítása érdekében. /Megszületett a klézsei iskola ütemterve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1999. május 21./
1999. augusztus 31.
Bár huszonöt településen vannak tagjai a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének, alig fél tucat faluból érkeztek résztvevők aug. 29-én, vasárnap Bákóban tartott szövetségi közgyűlésre, ami így nem lett több választmányi gyűlésnél. A jelenlévők többsége szervezeti tisztségviselő vagy a szövetség helyi közösségeinek vezetője. Sokadszor és mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a lelkes, de időnként elcsüggedő, sértődékeny, fáradt emberek, többségükben túl az ötvenen vagy annak határán. Az a néhány fiatal, aki tenne, tervezgetne a szervezet körül és annak életében, még bátortalan, nincs meg a kellő képzettsége. A frissen megválasztott szövetségi elnök, a klézsei Csicsó Antal jellemezte úgy a csángóüggyel törődők táborát, hogy abban helye van (lenne) a szívvel, valamint az ésszel közelítőknek is, a tapasztalt, idősebb és lelkes fiatal nemzedéknek is, csakhogy a kerék előre forogjon. Idén február óta nem találkoztak ügyeik megbeszélése végett a klézsei, pusztinai, lészpedi közösségi szervezők - csak ebben a három faluban van helyi szervezete a szövetségnek, máshol elszórtan jegyeznek összesen 180 tagot -, akiknek munkájában igen fontos mozgatóerő a gyimesfelsőloki iskolapélda, személyesen Deáky András igazgató állandó jelenléte a csángószövetség találkozóin. Moldvában egyedül Klézsén indult kezdeményezés az anyanyelv oktatására, de mindeddig eredmény nélkül. A gyűlésen Sánta Attila Kötő József államtitkár tanácsosaként képviselte az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő osztályát, aki az ügyben azt nyilatkozta, csak abban az esetben tud a tárca és annak kisebbségi osztálya tenni a klézseiekért, ha a kérvényezők betartanak minden törvényes lépést, határidőt, és egyik beadványtól a másikig nem csökken a felére, utóbb negyedére az igénylők száma. Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal, hogy a szülőket lehetne vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért. - Ne kérje tőlem számon senki - szögezi le Duma András -, hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kéréseiket, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek. Nem sikerült pontos és tiszta képet kapni arról, mi történt a hazai kezdeményezésekkel, a csíkszeredai és más erdélyi városokban indított, de mára már megbukott csángóoktatással, kik foglalkoznak a moldvai magyarok számára anyaországi egyetemeken, főiskolákon felajánlott helyek elfogadásával, arra sem kaptak választ, hogy igaz-e az a közgyűlésen elhangzott állítás, miszerint az RMDSZ nem támogatja a csángó diákok Magyarországon való tanulását, mert eddigi tapasztalat szerint igen nagy a lemorzsolódás, így azt javasolja, inkább tanuljanak itthon, hazai egyetemeken. A gyűlésre a meghívásnak egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem tett eleget. Csicsó Antal keserűen jegyezte meg, az RMDSZ csúcsvezetése 1995-től nem képviseltette magát a csángószövetség közgyűlésein. Nyisztor Tinka felvetette, szükség lenne egy saját erőből megszervezett népszámlálásra. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja támogatásával nyújtottak már be erre vonatkozó pályázatot, amit elutasítottak, pénz nélkül pedig még néhány falura méretezett mintán sem lehet ekkora munkát elvégezni. - Közel 100 olyan szervezetről tudnak, melyek foglalkoznak csángóüggyel, de közülük csak nyolccal van kapcsolatuk, a többivel éles versenyben vannak a pénzekért. A pénzügyi beszámolóban elhangzott, a szövetség egyetlen állandó támogatója az RMDSZ, irodafenntartásra 150 dollárnak megfelelő összeget és két igen alacsony fizetést utal át a csángószervezetnek. Havonta legkevesebb 1,5 millió lejjel rúgnak többre a folyó költségek, ez csak növeli a 22 millió lejnyi adósságot. A jelenlegi vezetés a három évvel ezelőtti elnökséget hibáztatja azért, mert nem volt naprakész könyvelés, kilenc évre visszamenőleg kellett elkészíteni az elszámolást, ami több mint ezer dollárba és közel ötmillió lejbe került. A szövetség eredménynek tartja, hogy a Bákóba költözött székház rendelkezik számítógéppel, telefonnal, faxszal, naponta bárhonnan hívható, információ kérhető vagy továbbítható. A tagok közül többen nehezményezték, hogy a szövetség kapcsolatot tart az egész világgal, csak éppen a környező falvakbeli csángósággal nincs állandó kapcsolatban. A tagdíj kérdésében annyit döntöttek, pénz hiányában egyelőre csak ideiglenes igazolványokat készítenek, azzal keresik fel a tagokat. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége az önrendelkezés megvalósítását programjának tartja, miként azt is, hogy a magyar kormánnyal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatban a moldvai csángó-magyarok törvényes képviseletére tart igényt. Ezt az újonnan megválasztott elnökség (Csicsó Antal elnök, Róka Szilvia ügyvezető elnök, az oktatási, művelődési, gazdasági, szociális és pénzügyi felelősök) is magáévá teszi. A szövetség legfontosabb idei tevékenységi tervei közé sorolta három területi RMDSZ-szervezet megalakítását Bákó, Suceava és Karácsonkő (Piatra Neamþ) központtal, valamint a csángószövetségnek mint RMDSZ-platformnak a besorolását. A közgyűlés tiszteletbeli szövetségi elnököt is választott Nyisztor Tinka személyében, aki mintegy a szervezet utazó nagyköveteként képviselheti a moldvai csángó-magyarok ügyét, elsősorban oktatási ügyekben. /Fekete Réka: Moldvai Csángó-magyarok bákói találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./
1999. szeptember 4.
Az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó /Kolozsvár/ új sorozatként, többnyire első, illetve második és harmadik kötetes szerzőket jelentetett meg, és egyben olyan költőket, akik egy nemzedéket alkotnak. /Orbán János Dénes Hivatalnok-líra című verseskötete, egy harmadik kötetes szerző, Sántha Attila Az ír úr, valamint Farkas Wellmann Endre A vágy visszakézből című, és végül Dankuly Csaba Egyfajta edzés és Gergely Edit Üzenet lélekdoktor szeretőhöz című verseskötete./ Olyan generáció jelentkezett pár éve, amely mindenképp figyelmet érdemel. Legizgalmasabbak két igen-igen fiatal szerző munkái: az Előretolt Helyőrség-könyvek sorozatának újabb darabjai, Dankuly Csaba és Gergely Edit könyvei. /Kisgyörgy Réka: Egy nemzedék kötetei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
1999. december 13.
Dec. 10-én Kolozsváron tartotta felolvasóestjét Fekete Vince költő, a Helikon rovatának /Serény Múmia/ és a Székelyföld (Csíkszereda) folyóirat egyik szerkesztője, akinek eddig két kötete jelent meg. Legfőbb sajátosságaként a humort említik. Fekete Vince felolvasta stílusparódiáit - Sántha Attilát, László Noémit, Orbán János Dénest adaptálva. Fekete Vince vallomása szerint voltaképpen hadilábon áll a posztmodernnel. /Szakács Zsuzsanna: Parázskönyv tekercsek, avagy a parázs(könyv) vita. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
2000. január 17.
Jan. 15-én Kolozsváron az Előretolt Helyőrség folyóirat rendezésében Sántha Attila költészete volt műsoron, a házigazdák, Orbán János Dénes és Páll Zita beszélgettek a költővel. A közönség megismerkedhetett a "transzközép atyjának" nevezett Sántha Attila irodalom- illetve világszemléletével. Transzközép címmel jelent meg 1993-ban az Echinoxban, a kolozsvári folyóiratban Sántha Attila kiáltványa, amelyben emberközpontú irodalmat követelt az addig uralkodó transzszilvanista irodalomszemlélettel, valamint a Magyarországon divatos posztmodern irodalommal szemben. Szerinte ugyanis az 1990-es évek elején a transzszilvanista mítosz még fénykorát élte, mindenki a politikumot kereste a költészetben, amely még mindig a megmaradást hirdette a törpefenyő motívumával. Ezzel szemben Sántha Attila olyan irodalmat szeretett volna olvasni és művelni, amely az embert és a mindennapi problémákat állítja a középpontba. Sántha Attila felolvasta néhány versét Az ír úr című kötetéből (Erdélyi Híradó,Kolozsvár, 1999.). A kézdivásárhelyi költő felolvasott néhányat a székely verseiből is. Szerinte a székely szavak másként alakítják a verset, megsokszorozzák az érzelmeket. - Költészetének groteszk, horrorisztikus és szadista vonulata bontakozik ki a Kemál és Amál című ciklusban, amelynek nyelvezete időnként egészen elképesztő. /Sándor Boglárka: Hogyan ír egy ír úr? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./
2000. április 12.
Az Oktatási Minisztérium kidolgozta, hogyan lehet kérni az anyanyelvi oktatást a román iskolákban. E szabályozás szerint büntethetők azok az iskolaigazgatók, akik akadályozzák a magyar nyelv tanításának beindítását Csángóföldön. Sántha Attila államtitkári tanácsos elmondta, hogy e rendelkezés alapján megindulhat ősszel a magyar tanítás a moldvai csángóknál. A csángómagyar vezetők ennek ellenére fenyegetett helyzetben készítik elő a magyar oktatás beindítását. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége egyelőre Klézsén, Somoskán, Pusztinán és Lészpeden kezdte el szervezni a magyar tanítás beindítását. Duma András a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke elmondta, hogy Klézsén kis híján lincshangulat uralkodott el az összehívott szülőbizottsági gyűlésen. Amikor Duma András szólni akart, akkor mintegy húsz háborgó kiabálni kezdett, nem hagyták szóhoz jutni. Erre az anyanyelvű oktatás kérő szülők többsége megijedt és távozott. Ő is távozni akart, de visszahívták, írja alá a jegyzőkönyvet. Úgy kellett aláírnia a jegyzőkönyvet, hogy nem olvashatta el, mi is áll benne. Utóbb tudta meg, az volt benne: a szülők nem akarnak magyar oktatást. Duma tájékoztatta a minisztériumot a történtekről, hozzátéve, nem ismeri el az aláírását. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Szilágyi Zsolt képviselőt kérte fel arra, hogy képviselje őket az alsóházban. Szilágyi kezdeményezésére megalakult a csángó munkacsoport, melyben Sántha Attila, az oktatásügyi államtitkári tanácsosa és Bányász László, a Kisebbségi Hivatal szakértője vesz részt. - Szilágyi Zsolt leszögezte, hogy mind az állami szervek, mind a katolikus egyház részéről erős asszimilációs politika érvényesül. /Gazda Árpád: Büntethető a csángóföldi iskolaigazgatók intoleráns magatartása. A nemzetpolitika mutatója. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./
2000. május 19.
A kolozsvári Előretolt Helyőrség című irodalmi folyóirat kezdeményezésére, Sántha Attila kolozsvári költő koordinálásával interkulturális estek sorozata kezdődött meg a kincses városban található, Music Pub nevű művészlokálban. Máj. 20-án román írók /Gheorghe Craciun, Caius Dobrescu és Ion Bogdan Lefter/ felolvasnak műveikből, illetve bemutatják a közönségnek a februárban indult, Observator Cultural című, bukaresti megjelenésű és országos terjesztésű művelődési hetilapot. /Interkulturális irodalmi estek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./
2000. június 15.
A Kötő József államtitkár meghívására hivatalos látogatásra Romániába érkezett Szigeti László, a szlovák oktatási minisztérium államtitkára, és a kíséretében lévő Szabó László, kisebbségi oktatásért felelős főosztályvezető. A vendégek jún. 14-én az RMDSZ képviselőivel találkoztak az RMDSZ elnöki hivatalában. A megbeszélésen részt vett Kötő József, Demeter János, az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke, helyettes kormányfőtitkár, Kelemen Hunor a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke, művelődési államtitkár, Lányi Szabolcs az Országos Tudomány-, Technológiaügyi és Újítási Ügynökség elnöke, Sántha Attila tanügyminisztériumi tanácsos és Bartunek István, a szövetségi elnök személyi titkára. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja és az RMDSZ kormányzati tisztségviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország kormánykoalíciójában végzett tevékenységük tapasztalatairól. /Szlovák oktatási államtitkár romániai látogatása. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 15. - 1744. sz./
2000. július 27.
Júl. 26-án az ökológiai biztonság időszerű kérdéseinek megvitatásával folytatódott Tusnádfürdőn a XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Gönczy János tiszai kormánybiztos sürgette a Tisza menti országok, Magyarország, Románia és Ukrajna összefogását, mert csak nemzetközi segítséggel lehet megszüntetni a különböző ökológiai szennyező forrásokat. A kormánybiztos emlékeztetett a nagybányai Aurul által okozott nagyméretű ciánszennyezésre, és kijelentette: a szennyezés élettelenné tette a Szamost, és soha nem tér vissza a ciánszennyezés előtti Tisza sem. Dan Manoleli, a bukaresti egyetem ökológiai tanszékének tanára elmondta: a beruházások mintegy fele korrupció révén valósul meg, és a nagybányai szennyezés volt az a tipikus eset, amely bebizonyította, milyen beteg az egész környezetvédelmi rendszer. A kormány letagad mindent és a baleseteket minden esetben természeti okokkal magyarázza, miközben elhallgatják az emberi mulasztásokat - állapította meg Dan Manoleli. /XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Örökké időszerű téma - a környezetvédelem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ Júl. 26-án délután az egyik legelhagyottabb magyar népcsoport, a csángók létkérdéseiről folytattak vitát Tusnádfürdőn. Több, a csángó magyarok kérdését alaposan ismerő volt jelen: Tánczos Vilmos etnográfus, egyetemi tanár, Bartha András, a Moldvai Csángómagyar Szövetség nemrég megválasztott fiatal elnöke, Farkas János, a Via Spei Csángómagyar Ifjúsági Szervezet elnöke, Duma András, a Moldvai Csángómagyar Szövetség klézsei szervezetének elnöke, Sántha Attila, a román Közoktatási Minisztérium tanácsosa, Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Csoport társelnöke, Komlóssy József (FUEV) Svájcból és Pozsony Ferenc etnográfus, egyetemi tanár. Pozsony Ferenc rövid felvezetőjében kitért a népességi adatokra is, eszerint mintegy háromszázezres közösséggel kell számolni, amelyből 60-100 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Bár a magyarság a legkeletibb testvéreinek tekinti a moldvai magyarságot, ennél sokkal nehezebb ezen etnikai csoport meghatározása, mert ők maguk csángóknak tartják magukat. Farkas János, a Via Spei elnöke kifejtette, csak akkor lehet arra a kérdésre válaszolni, létezik-e csángómagyar közösség, ha valaki ott él közöttük, Duma András pedig kitért arra, hogy érthetetlen számukra, miért fél a román közösség attól, hogy mi magyarok leszünk, hiszen nem valaki ellen válunk azzá. Duma élesen bírálta az RMDSZ vezetőségét, akik nem tesznek semmit a csángókért, nehogy román partnereik megsértődjenek. Már 1996 júniusától kérte a klézsei közösség a magyar órák bevezetését, amiért csak fenyegetések érték a szülőket a helyi pópa részéről. Bár jelen pillanatban a tanügyi törvény is engedélyezi az anyanyelvi oktatást a kisebbségek számára, ennek bevezetése továbbra is lehetetlen, elsősorban a helyi tanfelügyelőség miatt. Bár már több esetben is elindulhatott volna a magyar nyelvű oktatás, a helyi Dimineata c. lap "ébresztő" hadjáratot indított ez ellen. A magyar nyelvű misék kérdésében is változatlan a helyzet, mert a jászvárosi püspökség nem engedélyezi a magyar szertartást. Hogy lehet vállalni a magyarságot, hogyha a magyarok sem állnak mellénk - fogalmazott Duma András - ezért két félelem között élünk. Sántha Attila hangsúlyozta: szégyellem magam, hogy az intézmény, amit képviselek, nem tudott semmit sem tenni a magyar tanórák bevezetéséért. A minisztériumi beosztott ugyanakkor ismertette az a beadványsort, melyet a csángómagyarok eljutattak a minisztériumhoz és a helyi tanfelügyelőségre. Táncos Vilmos szerint a román nacionalizmus nagyot téved, miközben azt hiszi, hogy a nyelvi asszimilációval megoldódik a csángó-kérdés. Egyfajta regionális csoport-identitástudat figyelhető meg, amely valószínűleg nem lesz köthető a magyar nyelvhez. Elgondolkodtató az is, hogy Európa tele van csángókkal Olaszországtól, Görögországig. A magyar gazdaság fellendülésével Magyarországon is egyre többen vannak. Az etnográfus egy kérdést is megfogalmazott: kormánypolitikával irányítani lehetne-e a kivándorlást. A magyar kormány 100 millió forinttal támogatja a gyimesfelsőloki Szt. Erzsébet Iskolát, ahol a csángómagyarok tanulnak, az Illyés Alapítvány támogatásainak 50%-át is csángókérdésre fordítják. Táncos szerint egy nemzeti-liberális megoldást kellene alkalmazni: senkit nem kényszeríteni magyarul tanulni vagy kivándorolni, de aki akarja, megtehesse. Sántha Attila szerint a csángóknak hagyni kell, hogy ők határozzák meg saját magukat. A találkozóra Tusnádfürdőre érkezett Németh Zsolt magyar külügyminisztériumi államtitkár is, aki a '80-as években többször is felkereste a csángómagyarokat, ezért ki is tiltották az országból. Az államtitkár azon kevesek közé tartozik, aki megtörte a jeget és az idén tavasszal ellátogatott újra a csángókhoz. /Daczó Dénes: A 11. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és a csángók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
2000. szeptember 8.
Nem kizárt, hogy Joao Ary portugál politikus szept. 7-én véget ért moldvai látogatása nyomán közelebbről Európa tanácsi raportőrök vizsgálják ki: tiszteletben tartják-e a csángók jogait Moldvában. Az Európa Tanács oktatási és kulturális bizottságának főtitkárát elkísérte romániai útjára Komlósy József, az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV) alelnöke, Szilágyi Zsolt képviselő, aki az RMDSZ-ben a csángó ügyekért felel, Sántha Attila, Kötő József oktatási államtitkár tanácsosa, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, néprajzkutató. A vendégeket a bákói prefektúrán fogadta Adrian Mironescu kormánymegbízott, jelen volt a megyei tanács több tagja, Ruxandra Iosipescu főtanfelügyelő, Dumitru Gábor, a iasi-i római katolikus püspökség tanácsosa, csángó falvak polgármesterei, a csángó szövetség képviselői. A hivatalosságok részéről elhangzott: igaz, hogy a törvény értelmében tanulhatnak anyanyelven a nemzeti kisebbségek, de Moldvában egyes történészek nézete szerint a csángóknak nem magyar az anyanyelvük. Évek óta tartó követeléseik ez okból nem teljesíthetők, de ha kérnék a magyar nyelv oktatását, a tanfelügyelőség engedélyezné azt. Ezt arra hivatkozva állította a prefektus, hogy szerinte nem elég, ha a csángó szövetség kéri a szülők nevében a magyarórák beindítását, hanem ezt az igényt a szülőknek is fenn kell tartaniuk. Tánczos Vilmos elmondta: a szülőket több rendben megfélemlítették az iskolában és az egyházban is, így nem elégséges, ha a magyar nyelvű órák és a mise ügyében maguk lépnek fel, szükség van a csángó szövetség segítségére. Az Európa Tanács képviselője szerint az, hogy a csángók a magyar nyelvet tartják-e anyanyelvüknek, nem meggyőződés kérdése, hanem tény. A meddő vitának Dumitru Gabor püspöki tanácsos kijelentése vetett véget, miszerint az egyház nem utasít el senkit, de a többség érdekeit képviseli. Fontosnak tartotta megerősíteni ama korábbi nézetét is, miszerint erőszakot követnek el azok, akik el akarják magyarosítani a csángókat. A küldöttség tagjait Somoskán fogadták a magyarórákat kérvényező csángó szülők, majd meglátogatták a klézsei csángó házat. /Fekete Réka: Az Európa Tanács képviselője Moldvában. Van-e anyanyelvük a csángóknak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./ Bákó megyében tett látogatása során az Európa Tanács képviselője megdöbbenéssel tapasztalta, hogy bár öt éve törvényes lehetőség van arra, hogy beindulhasson a magyar nyelvű oktatás, illetve a magyar nyelv oktatása a moldvai csángók számára, ez mégsem valósult meg egyetlen iskolában sem. Idén januárban fordulat állt be a kérvényezés tekintetében, a minisztériumi rendelettel jóváhagyta, hogy a kisebbségeket képviselő szervezetek is kérhetik közösségük tagjai számára az anyanyelv tanításának beindítását. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ezt meg is tette, a szülők nevében kérte a Bákó megyei tanfelügyelőségtől és az iskoláktól az engedélyt, Hegyeli Attila idén diplomázott magyar szakos tanár pedig vállalkozott, hogy a Klézse községi iskolákban szeptember 1-jétől magyar nyelvet tanít. Tanévkezdés előtt azzal utasították el a csángószövetség kérését, hogy nem mellékelték a szülők egyénenként aláírt kéréseit. A szövetség ezt hamar beszerezte, Klézséből 30, Pusztinából 17, Lészpedről 8 szülő kérte a magyarórák bevezetését. A tanév első napján azonban az iskolaigazgatók megmagyarázták a szülőknek, hogy a heti 3-4 magyaróra túlságosan megterhelné gyermekeik órarendjét, ráadásul ha a magyart akarják, le kell mondaniuk olyan órákról, melyeket korábban opcionálisként választottak. Néhányan megijedtek ettől és visszavonták a kéréseket, mások továbbra is kitartanak. Jövő héten az oktatási minisztériumi bizottság vizsgálja ki a kérések szabályosságát, és ha a papírokat rendben találják, akár tanév közben is beindulhatnak a magyarórák. /(fekete) [Fekete Réka]: Kisebbségi jogok moldvai módra. Ígéret a csángóknak ? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./ Joao Ary, az Európa Tanács oktatási és kulturális bizottságának főtitkára azt tapasztalta, hogy a csángókat megfélemlítik. Erről nyilatkozott a Krónikának. Joao Ary elmondta, hogy az emberek, akikkel beszélt, elmondták, hogy miután aláírták a kérvényt gyermekeik magyar nyelvű oktatása érdekében, az iskolaigazgató és a pap lebeszélte őket erről. Joao Ary találkozott Bákó megye prefektusával, ahol jelen volt Dumitru Zaharia történész is. Zaharia kijelentette: a csángók román katolikusok, erre bizonyítékként hozta fel, hogy román arcvonásaik vannak. - Ary jelentést fog készíteni tapasztalatairól. /Megfélemlítettséget tapasztalt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./
2000. szeptember 15.
Polgárháborús hangulat robbant ki szept. 14-én Klézsén, amikor egy szakértői vegyes bizottság a helyszínen folytatott vizsgálatot a magyar oktatást kérvényező szülők körében. A Sántha Attila tanácsos (Oktatásügyi Minisztérium), Marian Bunghez Bákó megyei helyettes főtanfelügyelő, a prefektúra és a Kisebbségvédelmi Minisztérium képviselői alkotta testület megkezdte az anyanyelvű képzés beindításáért folyamodó személyek meghallgatását. Mintegy húsz szülő erősítette meg korábbi álláspontját. Délután húsz-huszonöt fős, erősen ittas csoport elállta a helyi iskolába igyekvő somoskai szülők útját. A randalírozókat Ioan Joca polgármester, Augustin Pascaru plébános, a PRN és a PUNR helyi szervezetének tagjai biztatták. Az iskola épületéből kilépő küldötteket a hőzöngők szitkokkal, kiabálásokkal fogadták; azt üvöltötték, hogy a községben mindenáron megakadályozzák a magyar képzés beindítását. Dumitru Nada, a Bákó megyei prefektúra igazgatója emellett szóban is arra ösztönözte a leitatott férfiakat, hogy álljanak ellen a "magyar betolakodóknak", a félelemtől reszkető hivatalosságokat pedig "Úgy kell nektek!" felkiáltással röhögte szembe. Ilinka Cecília, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége jogtanácsosa és Róka Szilvia, a szervezet alelnöke személygépkocsival akarta elhagyni a helyszínt, az autót azonban kis híján a benne ülőkkel együtt felborították a randalírozók. A felbíztatott klézseiek által nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illetett jogtanácsos lapunknak elmondta, jelentést készítenek a történtekről, és könnyen lehet, hogy jogorvoslattal élnek majd. A bizottság szept. 14-én este a szintén Bákó megyei Lészpeden folytatta a vizsgálatot, ahol a megfélemlítés hatására csupán ketten igényelték a magyar oktatást. Kötő József oktatásügyi államtitkár "erőszakos, fasiszta" megnyilvánulásnak nevezte a történteket. "Mélységesen elítélem az általam évekkel ezelőtt már átélthez hasonlatos atrocitást, amely ellen mindenképpen fellépünk. A 15 klézsei megerősítés mindenesetre elegendő a magyar oktatás beindításához" - fogalmazott az államtitkár. /Magyarellenes hőzöngés Klézsén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./
2000. szeptember 19.
A csángóföldi magyar nyelvoktatás kérdésében az elmúlt években a Közoktatásügyi Minisztérium, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal, sőt, maga az RMDSZ sem tudott felmutatni érdemleges eredményt, a romániai politikai állapotok miatt. Nemrégiben az Európai Unió kulturális bizottsága titkárának csángóföldi jelenlétére volt szükség, hogy a dolgok - amint utóbb kiderült, csupán látszólag - visszatérjenek a kívánt kerékvágásba. Az elmúlt héten újabb felvonása zajlott le a csángóföldi "iszapbirkózásnak". A történtekről Kötő József oktatásügyi államtitkár tanácsosa, a Csángóföldön járt ellenőrző bizottság egyik tagja, Sántha Attila számolt be. A bizottság a Közoktatásügyi Minisztérium, a Kisebbségvédelmi Hivatal és a Bákó megyei prefektúra embereiből állt össze. Szept. 14-én Klézsén felvázolták az érdekelt szülők előtt a törvényes előírásokat, hogy ennek tudatában dönthessenek. Klézsén 13 gyerek számára kérték az anyanyelv oktatását. Azután megjelent a helyszínen a helyi polgármester, a községi tanácsosok társaságában, és kitört a cirkusz. A helyi önkormányzat embereinek erőszakos fellépése elriasztotta a kérelmezésben érdekelt további szülőket. Klézsén 13, Pusztinán 9 gyerek számára óhajtották az anyanyelvi oktatást. Ezekben a községekben a törvények szerint meg kell alakítani egy-egy szimultán csoportot, ahol anyanyelvként oktatják a magyar nyelvet. Lészpeden csupán egyetlen szülő kérte ezt, két gyerek számára, ezért ott nem lehet külön csoportot beindítani. /Szonda Szabolcs: Amikor a kevés is sokat jelent. Szimultán iskolai csoportok alakulhatnak a Csángóföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./
2000. szeptember 23.
Minden körülmény adott arra, hogy az oktatásügyi minisztérium engedélyezze a csángók által lakott, Bákó megyei Klézsén és Pusztinán a magyar nyelv tanítását - jelentette ki Sántha Attila oktatásügyi államtitkársági tanácsos a román Helsinki Bizottság szept. 22-i, bukaresti sajtóértekezletén. Klézsén, Pusztinán és Lészpeden egy, az Oktatásügyi Minisztérium, a Kisebbségügyi Hivatal, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség és a Prefektúra képviselőiből alkotott bizottság szeptember 14-e és 15-e között a helyszínen ellenőrizte a kérvények helyzetét, és megállapította: Klézsén tíz kérvény létezik, Pusztinán pedig nyolc. A minimális kérvényszám hét. Constantin Sergiu, aki az illető bizottságban a Kisebbségügyi Hivatalt képviselte, kijelentette: Az iskolák vezetősége és a helyi hatóságok nyomást gyakoroltak a szülőkre. Klézsén a bizottságot egy, 20-30 személyből álló csoport fogadta, amelynek tagjai azt skandálták: "Ki a magyarokkal! Nem kellenek a magyarok! Halált rájuk!" Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság elnöke elmondta, a csángók helyzetéről jelentés készül, amelynek nyomán az Európa Tanács kivizsgálást indít. Andreescu kijelentette, az APADOR-CU emberjog-védelmi bizottság fontosnak tartotta megrendezni sajtókonferenciát, mert ezáltal az oktatásügyi minisztérium és a kisebbségügyi hivatal képviselői a nyilvánosság elé tárhatták a helyzetet. A Helsinki Bizottság elnöke "abszolút természetes kérésnek" nevezte a csángók beadványát. /A Helsinki Bizottság támogatja a csángók kérését. Természetesnek tartják a magyar nyelvű oktatást. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./
2000. szeptember 25.
Az oktatási minisztérium két magyar nyelvet tanuló csoport létrehozását engedélyezi Bákó megyében csángók számára - jelentette ki szept. 24-én Sántha Attila, az oktatási minisztérium nemzetiségi oktatásért felelős államtitkárának tanácsosa a Helsinki Bizottság sajtóértekezletén. A közelmúltban az oktatási minisztérium és a kisebbségvédelmi hivatal közös küldöttsége járt Bákó megyében, hogy a helyszínen tájékozódjék a magyar nyelv tanításával kapcsolatos igényről. A bizottság megállapította, hogy Klézsén tíz, Pusztinán pedig nyolc szülő kérte gyermeke számára a magyar nyelv tanítását. - A törvény értelmében ezen a két településen létre kell hozni a magyar nyelvet tanuló csoportokat - szögezte le Sántha. Constantin Sergiu, aki a kisebbségvédelmi hivatal szakértőjeként volt a bákói falvakat felkereső küldöttség tagja, elmondta: a helyi hatóságok és az iskolaigazgatók nyomással próbálták rávenni a szülőket arra, hogy ne kérjék gyermekeik számára a magyar nyelv tanítását. Sergiu beszámolt arról is, hogy Klézsén egy 20-30 fős csoport "ki a magyarokkal!", "halál a magyarokra!" kiáltással támadt a küldöttségre. Gabriel Andreescu a Romániai Helsinki Bizottság részéről elmondta, hogy az Európa Tanács jelentést készít a csángók helyzetéről. /A magyar nyelv tanítása Csángóföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./
2000. november 2.
Szigeti László szlovákiai oktatási államtitkár meghívására okt. 23-26. között pozsonyi munkalátogatáson vett részt Kötő József oktatási államtitkár és Sántha Attila tanácsos. A két fél áttekintette a kisebbségi és elsősorban a magyar oktatás helyzetét a két országban. Szó esett az együttműködés lehetőségeiről a tankönyvkiadás területén, Szlovákiában ugyanis a Millenium program keretében a romániaihoz hasonló tanügyi reform indul be. Követendő az a szlovákiai gyakorlat, hogy a kisebbségi iskolák más helységekben működő, kihelyezett osztályokat indíthatnak, ez javítja a szórványtelepüléseken lakó magyarok anyanyelvi oktatási esélyeit - állapította meg Kötő József államtitkár. A küldöttség részt vett az Érsekújváron rendezett kisebbségi oktatási konferencián, ahol beszédében Kötő József hangsúlyozta a korszerű, minőségi oktatás fontosságát az identitás megőrzésében. /Kötő József oktatási államtitkár hivatalos látogatása Szlovákiában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./
2000. december 8.
Balázs Imre József esszéjében az utóbbi évek erdélyi magyar irodalmával foglalkozott. Szerinte az ″1994 és 1995 a fiatal irodalom olyan besűrűsödését jelenti Erdélyben, amilyent azelőtt is, azután is igencsak ritkán lehetett tapasztalni. 1994-ben jelent meg Vida Gábor, Jánk Károly és Demény Péter első kötete a Mentor Kiadónál, 1995-ben Kelemen Hunor verseskötete a Kriterionnál, illetve az Előretolt Helyőrség három év eleji száma után az első négy Helyőrség-könyv: az Orbán János Dénesé, a Sántha Attiláé, a László Noémié és a Fekete Vincéé.″ És ekkor látott napvilágot György Attila első könyve is Csíkszeredában. Vida és Jánk közelebb állnak a magyarországi irodalom egy visszafogottabb vonalához. Kelemen Hunor és László Noémi szintén ide sorolhatók. Demény Péter nem áll messze Orbán János Dénes vagy Varró Dániel néhány szövegétől, csak más hagyományhoz nyúl vissza, szinte kizárólagosan: a századelő heltais-sanzonos mentalitásához. Az Előretolt Helyőrség szerkesztői-szerzői (Orbán János Dénes, Sántha Attila, s a háttérben Fekete Vince) viszont nem kitalálják, megtervezik színreléptüket. Bedobnak a köztudatba egy fogalmat - a transzközepet -, amiről vitázni lehet, s amelyről "kikérik″ a szakma véleményét. A "szakma″ (többek között Cs. Gyimesi Éva és Berszán István) közli, hogy a transzközép egy jelentés nélküli szó, amely azonban a róla szóló beszédben jelenvalóként szimulálódik. Ezt a csoport azzal a logikával fordítja a szó javára, hogy "ha a transzközép olyasvalami, hogy a szakma is foglalkozik vele, akkor bizonyára nagyon fontos dolog″. - ″Igazából a posztmodern világ első komplex feltűnése ez a magyar irodalomban és körülötte. A posztmodern mentalitásnak, írásmódnak (amely igazából többes számban, írásmódoknak értendő) voltak már előzményei a magyar nyelvterületen, a posztmodern marketingtechnológiáknak és az explicit fogyasztói-szolgáltatói ideológiának viszont nem.″ A transzközép kiáltványok a saját újszerűségük, "világalapító″ gesztusuk legitimálása érdekében egészen más képet festenek a posztmodernről. Sántha Attila legelső kiáltványa például egyenesen a posztmodernre való nemet mondás gesztusából eredezteti a transzközépet: "Az antiposztmodern egyaránt modern- és posztmodern-ellenes, a posztmodernséget a modernitás záróakkordjaként értelmezi. A NEM szaltószabadságot nyújtó lázadása jelen esetben egyaránt irányul a modernitásnak az egymásba játszó mindkét véglete, a modern és a posztmodern ellen. Az irodalmi antiposztmodern egy időben veti el a Nagy Történet, illetve a Nagy Történet Hiányának mítoszait.″ Ezután a nemet mondó gesztus után nevezi el új néven az "antiposztmodern-t″ transzközépnek: "A kezdeti "nem" fölött lebegve, a transzközép többé nem tagad, territóriuma voltaképp a tagadáson túl kezdődik″. Sántha úgy tesz tehát, mintha a transzközéphez nem tartozna hozzá a tagadás, hiszen az, ami tagadott, még más néven neveztetett. - Később azután több interjúban és felolvasóesten elhangzott, hogy a transzközép egy blöff volt, egy fogalom, amely körül vitázni lehet. /Balázs Imre József Az erdélyi magyarirodalom neve. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./
2001. január 13.
Páll Zsolt svédországi magyar rendező Göteborgban él. Páll Zsolt /sz. Kézdivásárhely, 1969. ápr. 11./ 1986-ban, 17 évesen kivándorolt Svédországba, ahol 1990-1994 között a Göteborgi Tudományegyetem filozófia- dramaturgia-pedagógia szakos diákja volt, majd a New York City University rendezői szakának ösztöndíjas hallgatója. Göteborgban a MIFFO FILM társproducere. 1996-ban az általa rendezett Vägskäl című színmű az Év előadása címet nyerte el Svédországban, 1997-ben Drive-in című rendezése megkapja a legeredetibb produkciót illető és egyben az innovációs díjat, 1998-ban az általa rendezett Amigó álmai lett a legjobb ifjúsági előadás Dél- Svédországban, 2000-ben pedig az ugyancsak általa rendezett Stefan Sundström című dokumentumfilm nyert fesztiváldíjat. Páll Zsolt a Svédországi Magyar Ifjak Társasága (SOMIT) társelnöke, a Magyar Ifjak Világfóruma (MIV) alapító tagja, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) küldötte a Magyarok Világszövetségében. Páll Zsolt közel 14 éve ingázik Svédország és Erdély között. Soha nem vetődött fel benne a nemzeti hovatartozás kérdése, ″ez olyan természetes és magától értetődő volt számomra.″ - A Svédországi Magyar Ifjak Társasága (SOMIT) újonnan megválasztott elnökeként a kisebb rendezvényeken túl évi két-három nagyobb tábort is szervez. Páll Zsolt hozzátette: ezeket a tevékenységeket mindannyian szabadidejükben valósítják meg. - Sokak számára nem fontos a magyarságuk, nem tekintik magukat a magyar nemzet alkotó részének. A tökéletesen kiépített fogyasztói társadalom az, amely tökéletesebben asszimilál. - Páll Zsolt szereti a verseket, mindig visz magával versesköteteket. A mai romániai magyar líra, az általa ismert alkotók műveiből kiindulva - Orbán János Dénes, Király Zoltán, Sántha Attila és így tovább - az útkeresés, forma- és nyelvkeresés, önazonosság-keresés, helyzetkeresés költészete. Ugyanakkor játék is, természetesen. Ezekből a versekből mélységes pesszimizmus is érződik. - Páll Zsolt a mai erdélyi színjátszásról is beszélt. 1989 előtt az itteni színházak nagy látogatottságnak örvendtek, mert az ellenállás közismert fórumaivá váltak. Nagyon jó előadások is születtek. ″Most pedig mind a társulatépítés, mind az arculatkeresés és egyáltalán az új - talán nem is forma, hanem - megközelítés az, ami jellemzi a mai erdélyi magyar színjátszást, persze ott, ahol ezt tudatosítják.″ ″Az igazi színházi élményre, véleményem szerint, még várnunk kell egy keveset ezen a vidéken.″ /Klárik Attila: ″Bőrömön érzem az emberi szellem minden vívmányát, és ez tökéletesen felvértez″ Beszélgetés Páll Zsolt svédországi magyar rendezővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./
2001. március 10.
A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület a Budai Vigadó konferenciatermében tartotta évi beszámoló közgyűlését. Ezen az összejövetelen szavazták meg az új elnevezést az 1990-ben alakított Lakatos Demeter Társaság helyett. Jáki Teodóz atya az egyesület elnöke, aki a moldvai magyarok kiváló ismerője és helyszíni istápolója. Halász Péter néprajzos, az egyesület titkára tartott beszámolót. A múlt évben nyolc pályázatot nyújtottak be különféle támogatókhoz, ötre kaptak kedvező választ. A Frankfurtban élő Bodó Blanka vállalta két csángó fiatal kolozsvári taníttatásának költségeit. Az egyesület a múlt évben emlékezett meg Benda Kálmánról, a csángók történetének híres kutatójáról, lehetővé tették, hogy Szarka Mária vezetésével Külsőrekecsényből részt vegyenek a csíksomlyói búcsún, és ott műsorukkal fellépjenek. Sólyom Ferenc és társai immár negyedik alkalommal keresték fel Rekecsényt, negyven gyermeket tanítanak játszani, énekelni, írni-olvasni. Az egyesület támogatta többek között Nyisztor Tinkát is, aki hol Svájcba utazik, hogy a doktori disszertációját az irányító professzorával megbeszélje, hol hazamegy szülőfalujába, Pusztinára, hogy az ottani magyar életen valamit mozdítson. Az egyesület az Európa Tanács számára készít beadványt csángóügyben, a finneknek is szerkesztenek egy, a moldvai magyarokat angol nyelven bemutató kiadványt. A közgyűlésen Vincze Gábor történész a csángók 1945 utáni önmegvalósításának esélyeiről értekezett. Az egyesület megkoszorúzta a csángók apostolának, Domokos Pál Péternek a sírját, aki éppen ebben az évben lenne százéves. A moldvai magyarság évszázadai címmel utazik a fotókból, rajzokból, szövegekből összehozott vándorkiállítás, amely majd eljut Sepsiszentgyörgyre, Gyergyóba és Csíkszeredába is. - Mirk László /Csíkszereda/ az egyesület támogatásával olyan verseskötetet hozott össze, amely Balassitól, Csokonaitól, a szabófalvi Lakatos Demetertől a klézsei Duma Andrásig mindenkit borítólapjai közé ölel, aki a csángókról verset írt. Budapesten mutatják be dr. Kós Károly 1100 fotóból álló gyűjteményét a Magyarok Házában. A közgyűlésen Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola volt csángó mindenese a csíkszeredai iskola leépüléséről beszélt: a közöny, a civakodás, oda nem figyelés elveszejtette ezt az iskolát is. Olyannyira, hogy két évvel ezelőtt a csángók Erzsikéje idegösszeroppanással ment nyugdíjba. Volt, amikor csak egy évjáratban hatvankét gyermek tanult - mára maradt egy. - Moldvában évtizedes harc folyik egy-két fakultatív árva magyaróráért. Borbáth Erzsébet iskolájából csak egyetemre és főiskolákra két országban közel húszan jutottak be, s hatan szereztek tanítónői diplomát (ketten visszamentek Moldvába tanítani, persze nem magyarul). Ebből a kiváló pedagóguscsapattal missziós munkát végző iskolából, ami a csángók tanítási lehetőségeit illeti, nem maradt semmi, de semmi sem. És amikor az RMDSZ legmagasabb fóruma éppen Csíkban székelt, s Erzsike bekérezkedett, hogy szólhatna ő is a csángók ügyében, nem ért el eredményt. A magas polcokon forgolódók közül Kötő József meg Sánta Attila vette nemcsak szívére a csángóügyet, s a bihari fiatal képviselő, Szilágyi Zsolt törődik velük. - A magyar iskolát végzett fiatalok ahelyett, hogy szülőföldjükön mozdíthatnának valamit, mennek feketemunkára Magyarországra, de futnak Izrael, Olaszország, sőt Spanyolország felé is. /Sylvester Lajos: Csángómagyarok Budapesten. Úgy meg vagyok keseredve... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2001. május 10.
Máj. 11-12-én a hargitafürdői Ózon szállodában - a Hargita megyei tanács, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont és a Székelyföld c. csíkszeredai folyóirat szervezésében - erdélyi magyar írók, költők tanácskozásra gyűlnek össze. A rendezvény címe: Irodalom az utódállamokban. Az előrejelzések szerint jelen lesz több (sok esetben innen elszármazott) magyarországi író, anyaországi kritikusok, irodalomtörténészek társaságában (így pl. Ágoston Vilmos, Mezey Katalin, Oláh János, Szávai Géza, Szigeti Lajos Sándor, Bányai János, Martos Gábor, Pomogáts Béla, Bodor Ádám). A belföldi meghívottak között lesz többek között: Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Bálint Tibor, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos, Ferencz Imre, Egyed Péter, Mózes Attila, Vida Gábor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Láng Zsolt, Bölöni Domokos, Ferenczes István, Bíró Béla, Fábián Ernő, Domokos Géza, Bogdán László, Borcsa János, Gál Éva Emese, valamint könykiadók (közülük néhányan írói minőségükben is): Kozma Mária, Tőzsér József, Káli Király István. A fiatal romániai magyar író- és költőnemzedék is képviselteti magát (pl. Balázs Imre József, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond, Gergely Edit, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Sántha Attila). /Erdélyi Magyar Írók Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2001. május 12.
Máj. 11-én a hargitafürdői Ózon szállóban közel hetven magyar író, költő vesz részt az erdélyi írótalálkozón. Hasonló találkozókra 1980-ban, 1990-ben, majd 2000-ben Szárhegyen került sor. Pomogáts Béla, a Magyar Írók Szövetségének elnöke kitért arra, hogy az elmúlt években a szerzők munkái igen kis példányszámban jelentek meg. Példaként: a jelenlegi körülmények között egy verseskötet 500-600 példányban jelenik meg, más irodalmi alkotások csupán 1000 példányban és évente csak egy-két olyan szerző van, aki több ezres példányszámról beszélhet. A magyar irodalom egységéről beszélve kijelentette: a magyar irodalomban nincs Trianon. Ma igen fontos, hogy az erdélyi írók is megkapják helyüket érdekeik érvényesítése érdekében, ezért azt tartja fontosnak, hogy az erdélyiek is tagjai legyenek a Magyar Írószövetségnek. /(Daczó Dénes): A magyar irodalomban nincs Trianon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./ Martos Gábor előadását (Van-e erdélyi magyar irodalom, s ha van, kell-e legyen?) Bogdán László esszéje követte az erdélyi magyar irodalom önszerveződési szelleméről. Balázs Imre József a magyarországi és erdélyi posztmodern és a különböző generációk között vont párhuzamot, Sánta Attila pedig az olvasó becserkészéséről és meghódításáról beszélt Molnár Vilmos és György Attila prózája kapcsán. Az értekezéseket szemhatártágító eszmecsere követte; délután pedig Borcsa János és Szigeti Lajos Sándor előadása következett. /A magyar irodalomban nincs Trianon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 12./
